Életem abból áll, hogy a erőt nem kímélve a közjó és az emberiség nevében tüntessek a világ legkülönbözőbb pontjain. Szerencsére mindig van alkalom, ha meg nincs, kitalálunk egyet a haverokkal.
Most is szóltak, hogy összeült a G-8 vagy az EU vagy a Nemzetközi Félhold vagy valami más, kit érdekel mi ül össze, a lényeg, hogy megyünk tüntetni!
Kezdtem is csomagolni. A szokásos holmik már eleve össze is voltak készítve: tibeti zászló, sarlókalapács, Greenpeace- és WWF-logó, Che-póló, horogkereszt, palesztín fejkendő, valamint amerikai és izraeli zászlók nagyobb mennyiségben (ezekből azért kell több, mert fogyóeszközök, ugyanis égetve lesznek).
Küldtem apámnak – aki egy multinacionális cég ügyvezető igazgatója – egy emailt, hogy fogytán a pénzem, s legyen szíves átutalni aranykártyámra egy kisebb zsebpénzt, mondjuk 50 ezer dollárt, mert csak valahogy meg kell élnem a két hét alatt, míg a tiltakozás tart. Apám erre csak 40 ezret utalt át – hát, ez csak növelte antiglobalista elszántságomat és gyűlöletemet a multinacionalista cégek ellen!
Mondták, hogy most kell csomagolni homoszexuális szivárványzászlót is. Ettől kicsit megijedtem, mert én csak a lányokat szeretem, de azokat nagyon. Ha egy buzi esetleg megpaskolná a seggemet, hát azonnal bevernék a pofájába. De aztán a haverok megnyugtattak, hogy nem kell ténylegesen is homoszexuálisnak lennem, csak távolról kell őket támogatni. Ja, hát így más. Ha nem próbálnak kikezdeni velem, örömest támogatom őket, s lengetem zászlójukat.
Kérdeztem, hogy kell-e vinni festéksprét, de mondták, hogy most nem, mert ezúttal nem fogunk festéket spriccelni szőrmekabátot viselő járókelőkre ily módon kiállva a hódok és az oposszumok polgári és politikai szabadságjogaiért, hanem mi magunk fogunk szőrmébe öltözni: egyik részünk pandának lesz öltözve, másik részünk jegesmedvének. Állítólag a XXI. sz. végéig a tengerek vízszintje fél kilométert emelkedik, s csak a Himalája marad szárazon, ami sérti a jegesmedvék és a pandák jogait, s mindezt a rohadt világcégek csinálják, mert szemét üzleti érdekük, hogy magas legyen a vízszint!
A haverok állati jók. Az egyik haverom tavelyelőtt még neonáci volt, aztán megunta és kommunista lett, de most már azt is megunta, így jelenleg meggyőződéses reformbudhista és minden idejét a partravetődött bálnák megmentésének szenteli. A másik haver eddig hat szektában volt tag, de mind megunta, most éppen ateistaként küzd a pandák emberi jogaiért. Hárman együtt lépcsőzetes éhségsztrájkot tartunk immár 10 hónapja: én nem eszem három órán keresztül, majd az egyik haver nem eszik három órán keresztül, s így tovább.
Szóval nagyszerűnek igérkezik a tüntetés. Két hétig fog tartani, persze majd esténként visszamegyünk ötcsillagos szállodai szobánkba, mégiscsak meg kell mosakodni, meg erőt gyűjteni a következő napra.
Nekem legjobban az tetszik, amikor drogozunk, majd megkeressük a legközelebbi McDonalds-gyorséttermet, s bezúzzuk az ablakait, majd felborogatunk közeli autókat.
Amikor a rendőrség elkap minket, akkor meg azt mondjuk, hogy polgári engedetlenséget gyakorlunk, s egyébként meg a rendőrség a multinacionális korporációk bábja. Ha ezután sem engednek szabadon, telefonálunk apámnak, aki majd küldi az ügyvédjét.
